A Magyar Katolikus Egyház június 22-én ünnepelte az Úrnapját. Az Úrnapja a katolikus hagyományban az Eucharisztia, vagyis Jézus Krisztus valóságos jelenlétének tiszteletére szolgáló főünnep. Az egyik legünnepélyesebb hitvallás, az Egyházhoz tartozás kifejezésének alkalma.
Jézus az utolsó vacsorán azért imádkozott, hogy tanítványai egységben maradjanak, ezért mi is azért imádkozunk, hogy ez az egység egyre jobb és egyre valóságosabb legyen a keresztény családokban és a hívek körében.
Úrnapján Veress Zoltán plébános celebrált ünnepi szentmisét. A szentmise végén az Oltáriszentséggel a kézben a papság és a hívek körmenetben – ami nem más, mint az Eucharisztia iránti tiszteletünk nyilvános kifejezése – kísérték az Oltáriszentséget a templomtól a város főteréig, a négy oltárt érintve körbehordozták a köztünk élő Eucharisztikus Krisztust. A körmenet útvonalán ünneplőbe öltözött elsőáldozók Krisztus iránti szeretetük és tiszteletük jeleként virágszirmot szórtak az Oltáriszentség elé.
„Jézus egy magányos helyre vonult apostolaival. A nép megtudta és utána ment. Ő szívesen fogadta őket, és beszélt nekik Isten országáról, akik pedig gyógyulást kerestek nála, azokat meggyógyította.
A nap már hanyatlóban volt. Odament hozzá a tizenkettő: „Bocsásd el a népet – figyelmeztették –, hogy a környékbeli falvakban és tanyákon szállást és élelmet keressenek maguknak, mert itt elhagyatott helyen vagyunk.”
„Ti adjatok nekik enni” – válaszolta. „Csak öt kenyerünk és két halunk van – mondták. – El kellene mennünk, hogy ennivalót vegyünk ennyi népnek.” Mintegy ötezer férfi volt ott.
Akkor meghagyta tanítványainak: „Telepítsétek le őket ötvenes csoportokban.”
Úgy is tettek. Letelepedtek mindnyájan. Jézus pedig kezébe vette az öt kenyeret és a két halat.
Föltekintett az égre, megáldotta azokat. Majd megtörte, s tanítványainak adta, hogy osszák ki a népnek.
Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.” (Lk 9,11b-17)
A képekért köszönet Ökrös Máriának és Hegyes Gábornak.
